A „h” hang változatos kiejtése és írása különböző európai nyelvekben.
Bár ezt a kérdést egyelőre inkább felületesen vizsgáltam meg, de a h betű és hang esetét olyan érdekesnek, rendhagyónak és kivételesnek találom, hogy már ezúttal fel akarom tárni különlegességét, teljesség és pontosság igénye nélkül. Mentségemre szolgáljon. hogy csak négy, öt nyelvet ismerek eléggé ahhoz, hogy ne eshessek komoly tévedésbe ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Valójában azért hozom fel, hogy valaki ezt a kuriózumot még alaposabban nagyobb terjedelemben megvizsgálja.
A h betű írása illetve a h hang kiejtése, különböző nyelvekben fantasztikus variációt mutat, jobban mint bármely más betűé vagy hangé. Gyakran néma, más betűjelekkel van írva vagy összetéve más betűvel (kétjegyű betű), bizonyos más hangokat jelez.
A h hang már azért is unikum, mert az egyetlen olyan hangzó ami, a hangszalagok résállásában, nem a szájüregben, hanem a gégefőben levő akadály által keletkezik.
Tulajdonképpen a h nem egy kellemes hang és azok a nyelvek amelyekben túlteng, különösen ha gutturálisan, keményen vannak kiejtve, kívül állók számára, szintén nem kellemes hangzásúak. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a kellemes hangzású latin nyelvekben a h vagy hiányzik vagy néma.
A magyar h kiejtését véve alapul, azzal összehasonlítva, a többi nyelv írott vagy kiejtett h-ját vizsgáltam meg. A magyar h kiejtését minden magyar ismeri, meg kell azonban jegyezni, hogy a magyarban is előfordulnak olyan szavak amelyekben a h néma. Ezek a szó végén előforduló h-val rendelkeznek vagy olyan összetett szavak, amelyeknek előtagja h-val végződik. Ilyenek a : düh, dühkitörés, juh, cseh, méh, méhkas szavak. De vannak kivételek is: doh, potroh, sah, APEH.
Németben a szó eleji h hasonlít a magyarhoz, a szó közepén és végén magánhangzó után néma, viszont annak meghosszabbítására szolgál: Sohn, Lohn, Ehe, Huhn, Reh. Emellett
a ch is h-nak ejtendő bár bizonyos esetekben valamennyire kiejtése eltér a szó elején álló h-tól: Tuch, Buch, Bauch, suchen.
Angolban gyakran fordul elő a h a szó elején, máshol kevésbé, viszont más betűkkel írva, azaz kétjegyű betűkben: ch, the, gh, wh, más más a magyar h-tól eltérő hangot jelez.
Holland nyelvben, a h hasonló a magyarhoz, emellett kis kivétellel a g-t is egy erős torokhangú h-val ejtik ki: Van Gogh Fan Hoh-nak ejtendő.
Oroszban a cirill c (x) betűt „h”-nak ejtik, idegen nyelvű szavakban, nevekben viszont a „h”-t g-nek ejtik és írják (?) így Hitlerből Gitler, Hamletből Gamlet lett.
Franciában a h magában, idegen szavaktól eltekintve, mindig csak a szó elején fordul elő és mindég néma: hotel, heur, Hongrie és a legtöbb francia a h-t ki sem tudja ejteni. C-vel kombinálva azaz ch, viszont a magyar s hangot jelöli : chien, chanel, kivéve ha a ch-t r, vagy nagy ritkán t követi, akkor k : Christ, chrome, chthonien. P-vel kombinálva ph : f , photo, phrase.
Olaszban a h magában nem létezik, az átlag olasz szintén nem tudja kiejteni, kivétel képeznek a Toszkánaiak akik állítólag igen. A h viszont az aver ige ragozásában (ho, hai, ha) játszik szerepet. Emellett a „h” a „g” és „c” hangokkal való összetételben, azokat a „megkeményíti” (hogy ne dzsének illetve csének legyenek kiejtve) az e és i magánhangzók előtt. Igy Ghiberti, Ghirlanda, chiesa.
Spanyolban a „h” a szó elején néma. „C”-vel kombinálva „cs”: Chile, Che, chocolate. Viszont a „j” mindig, és a „g” és az „x”, az „e” és az „i” előtt, „h”-nak ejtendő . jamon, Juan. general, angeles, Jorge (Horhe) Mexico, Xerxes (Herhes) . Taxi viszont taxi, mint a magyarban. Magyar szemmel (füllel) érdekes szó az hoja (levél), amiben a „h”-t nem, a „j”-t viszont „h”-nak, tehát a szót ohának ejtik.